Egyiptomi kaland- Déli szafari 6.nap

elérkeztünk az utolsó éjszakai merüléshez az utolsó teljes naphoz ahol még lehet sokat merülni... 

Csak, hogy még hangulatosabbá tegyük a dolgokat a merülésünk ahova megint cápákat ígéretek semmi nem volt nem hogy cápa semmi sem... Ezért is mondom azt, hogy a déli szafari unalmasabb és kevésbé érdekes volt mint az északi bár több csoda volt.

De ismét sikerült bebizonyítania a csapat egyik tagjának, hogy a búvárkodás veszélyekkel jár és ha nem vagy ott ésszel akkor tragédia is történhet. Egy ilyen eset történt most is, szerencsére baj nem lett, de a sok nevetés és szekálás helyet sírás és zokogás is lehetett volna a nap eseménye. Ugyan is amíg én unatkoztam és cápák után baktattam hiába a másik csoport egyik tagja, nem volt ennyire szerencsés. A merülés zodiácból zodiácba kellet hogy történjen. Nos a  hajón beszállunk a zodiac-ba majd ki visz minket a merülő helyre ott kibukfencezünk a csónakból és lesüllyedünk a tenger mélyére. A merülés végeztével kilőjük a jelzőbóját az felrepül a felszínre a kötelet megfeszítjük így a bója szépen áll ezt meglátja a zodiac-os majd ki robog értünk. Amíg megjön mi várunk és tartjuk a biztonsági megállót!! A megálló végére a csónak megjön és mi felemelkedünk a felszínre. Majd egyesével kimászunk kisebb de inkább nagyobb segítséggel a csónakba de előbb lecsatoljuk a mellényt a palackkal és az uszonyt is. Majd ha mindenki a csónakban van vissza robogunk a hajóhoz ott kipakolunk a csónakból. Nos ez a zodiac-ból zodiac-ba :-). rögtön negatívba ami azt jelenti, hogy teljesen üres mellénnyel merülünk tehát nem jövünk fel a bukfenc után hanem rögtön elkezdünk lefelé uszonyozni nekem ez nem ment annyira jól, de később hamar belejöttem. A csapatok meg beszélték, hogy 5m-en van a találkozó és onnan mennek együtt tovább, de a kedves kolléga nem nézte a computerét és csak annyit vett észre, hogy a többiek sehol sincsenek, nézet lefelé, mert úgy gondolta, hogy lentebb vannak így jobban ereszkedett lefelé, de felfelé nem nézet csak amikor meg látta a társát aki vadul úszik utána akkor nézet a computerére, hogy 45,5m-en volt 1 perc alatt majd hirtelen kilőtt 3m-re szintén egy perc alatt. Mindenki teljes pánikban volt, hogy most mi lesz hiszen meg is  hallhat sőt meg kell, hogy haljon dekompresziós betegségben. Gyorsan tiszta 100%-os oxigént adtak neki és több liter folyadékot majd intravénásan vérhígítót és adrenalint és sokk elleni szereket majd 24 órás megfigyelés... szerencsére semmi baja nem lett semmi kiütés semmi és nagyon is él :) talán a nyugodtságának köszönhető vagy nem tudom, de mások ebbe belehalnak.

de a második merülésünkkel meg jött a cápa is igaz kb 50m-en volt míg mi 26,3m-en így olyan pici volt mint egy gyufás doboz, de tisztán kivehetőek voltak az uszonyai végén a fehér foltok:) szóval igen elmondhatom magamról, hogy láttam cápát a Tropicáriumon kívül is:) egy újabb élmény ami kiegészíti a tenger világhoz tartozó képemet már csak egy dologra vágytam, de azt az éjszaki sajnos az utolsó éjszaki merülésen meg is kaptam ez pedig a spanyol táncos volt.

Egyiptomi kaland- Déli szafari 5.nap

A hét nagyon gyorsan tellik, alig hiszem el csupán pár napja jöttünk és ez már az 5. napunk a hajón és holnap után ismét a saját ágyunkban alszunk... ez azért kicsit elszomorító én nagyon szeretek itt lenni.

Abu Galawa-n egy vitorlás hajó roncsát néztük meg miközben vissza felé csurogtunk a Port Galib-i kikötőbe.

 

 később átmentünk a Lépcső a mennybe nevezetű helyre és ott jót merültünk egy Leopárd Muréna társaságában és a csigukat nézegettük kedvünkre. A csigák olyan kis édes gumi cukrok:) imádom őket. ezután a Hamada nevű roncsot merültük meg. Hát meg kell, hogy mondjam minden tiszteletem Petráé, hogy tejködben oda talált a roncshoz, én ilyen pocsék látótávolsággal még nem találkoztam. Az orromig alig láttam, viccesen megpróbáltam legyezgetni a vizet hátha kitisztul, de persze tudtam, hogy nem ez bizony nem fog...de maga a hajó nagyon kis helyes volt lehetett rajta telefonálni is igy mindenki haza telefonált anyunak és apunak:) persze csak játékból, de az élmény jó volt egy fotó erejéig, de sajnos a képek a gyenge látótávolság miatt használhatatlanok.

Egyiptomi kaland- Déli szafari 4.nap

Tegnap közölték velünk,hogy 5 órakor brefing van és fél 6 kor már merülünk is mert megnézzük a cápákat!!! Úristen, hogy én fél 6 kor kelljek néhány cápa miatt (amit életemben nem láttam még csak a Tropicariumból) megéri ez nekem?? Igen határozottan megéri!! Olyan klasszul elképzeltem ahogy letérdelünk az aljzaton és hemzsegnek körülöttünk a cápák és cikáznak össze vissza és mi csodálljuk őket...

hát nem éppen így történt...!!

Az agyvizem kezdett felforrni, hogy 30-40 percig bandukolunk a nagy büdös semmi kellős közepén, élővilág semmi, víz és haldokló korall tömbök elszórva cápa egy darab se!!! Hát mondhatom ezért  rettenetesen megérte hajnalok hajnalán felkeni, De legalább láttam a napfelkeltét amit mindig is megakartam nézni:) jó persze de nem ilyen áron... na mindegy...

két ásítozás közben Petra a merülés vezető neki áll kalimpálni jelezve, hogy lát egy ráját...

Gondolom én jó rája és annyit láttam már, most eggyel több vagy kevesebb nem oszt és nem szoroz a merülés vacak volt és értelmetlen...  ÉS akkor látom meg hogy ez nem egy szimpla szokványos kis rájácska hanem egy hatalmas MANTA RÁJA volt!!!!

Úristen EGY MANTA RÁJA!!! még most is könnybe lábad a szemem ha eszembe jut, vagy ha meglátom a képeket. Egy hatalmas példány és annyira ritka a Vörös tengeren, hogy van kint olyan vezető aki 8 év alatt egyszer sem látott és ÉN most láttam és nem csak annyi volt, hogy éppen, hogy csak láttam belőle valami halvány foltot hanem közvetlen közelről és még Táncolt is!!!

alatta a gályatartó halak:) jaj ezt sose fogom elfelejteni, ha másért nem is ezért a csodáért határozottan megérte hajnalok hajnalán felkelni és a déli szafari pusztultságát is vissza hozza az életbe :) Soha nem fogom elfelejteni és a határokat is igen csak ki toltam a 29,9m-el :). Ez a csoda annyira felfrissített, hogy további 3 merülésem volt az nap :) Köszönöm neked Egyiptom és köszönöm déli szafari és köszönöm Mak Sur, hogy részese lehettem a csodának:) 

Claudia vagy ahogy sokan hívják az ementáli volt még a nap fény pontja a rájácskán kívül nagyon mulatságos volt a szűk járatok a barlangok és a rések között cikázni és bujkálni :)

Claudia csodálatos hely igazán picik is simán boldogulnak itt:) kedves kis lazulós merüléseket lehet itt végrehajtani láttunk csigákat is és az éjszakain is és rengeteg óriás kagylót rákokat

Egyiptomi kaland-déli szafari 3. Nap

A harmadik nap reggelén Sattaya-n merültünk. Rengeteg cuki csigát láttunk és akkora mélységeket ami már már rémítő, hiszen az én lebegőképességem még csak alakulóban van és igen könnyen baj lehet belőle ha nem figyelünk oda. Rájöttem a gyenge fülem ellenére is engem vonz a mélység. Kíváncsivá tesz az amit magában rejthet. Az igazat meg vallva a déli szafari engem nem nyűgözött le annyira, de bizonyos momentumok örökre beégtek az agyamba.

Egy ilyen esemény volt az is amikor két merülés között kimentünk a zodiákusokkal a delfinekhez sznorizni. Kicsit olyan volt ez mint az Amcsi filmekben egy csapat turista néhány gumicsónak szélén ülve kiabál és ujjong az új és felejthetetlen élmény hatására. A kezek az egekben száll a hajunk pattog alattunk a csónak ahogy szeljük a habokat és egyszer csak kiugrik az egyik delfin éppen mellettünk ebben csak az a bibi, hogy nem mese habbal hanem ott ültem abba a csónakba kiabálva a többiekkel és kicsit üldözve a csodát.  Ez egy felejthetetlen emlék marad nekem örökre. Hány ember egyszerű hétköznapi ember, nem milliomos vagy trópusi szigeten élő ember csak olyan hagyományos mint én mondhatja el magáról hogy együtt úszott 19db egyszerű delfinnel és karnyújtásnyira voltak tőle. Nos én úgy gondolom viszonylag kevesen...:-) szerencsésnek érzem magam miatta. Csodálatos volt.

 Ugy gondoltam egy csoda és varázslat elég egy napra igy mentem még egyet egy utolsót a mai napon a fejem is fájt és nagyon fáradt is voltam mivel előző héten rogyásig dolgoztam magamat így eléggé fáradtan jöttem el a szafarira és valljuk be őszintén egy ilyen szafari nem igazán tartozik a pihentető nyaralások közé:) kb mint egy edző tábor csak ez jobb. Halahin voltunk a hely nagyon szuper volt, olyan kis bújkálós, mászkáslós volt az egész :) nagyon tetszett, de a merülés végén a biztonsági megállót megtartva valaki nagyon rázza a sahakerét nézek körbe sehol senki és semmi, alattam Jancsi eszeveszettül rázza a Shakert és mutogat teknős teknős!!! Nos mivel is lehetne szebben zárni a napot :)

Egyiptomi kaland- Déli szafari 2. nap

Mindenki izgatottan frissen és üdén ébredt...aha, na persze:), mert így megy ez egy Szafari hajón...

Na jó nem szépítem a dolgokat mindenki hulla fáradt a tegnap esti bulizás miatt, de sikerült időben abba hagyni a mulatozást, így mindenki már felszerelve és a kávéját a teáját szürcsölve ki a hajó hátuljában ki az elején várja a kolomp hangját ami jelzi, bizony hamarosan megérkezünk a célunkhoz és megkezdhetjük a merüléseket a kettő új OWD-s Tomi és Peti a vizsgáját, mi többiek pedig az ellenőrző merülést az úgynevezett Chack Diving-ot. Előtte szépen beosztottak minket a csoportokba. Engem Petrához osztottak az egyik Guide-hoz ő egy régi új csaj a hajón cseh származású és angolul lehet vele beszélni... vagy csehül vagy arabul, nos én egyik nyelven sem beszélek igazán jól:), de kell a gyakorlás. 

Felszerelkezve ezúttal az integrált zsebeket használva és nem az övet magamhoz ragadtam 6kg-ot a megfelelő súlyozás miatt. 48kg vagyok szóval kerekítsünk 5+1-es szabály szerint a 6kg-nak elégnek kell lennie...Nem volt az süllyedtem, de egy pontnál jobban nem ment így gyorsan magamra eszkábáltam még 2 kg-ot így a 8kg-val ment minden mint a karika csapás és a fülem sem fájt annyira mint amire számítottam hiszen totál náthásan mentem ki szerencsére megint. Már fel is voltam készülve, hogy megint szenvedős merüléseim lesznek.

Az első merülés Marsa Shoona (ne akarjátok, hogy 

kiejtsem, mert nem tudom,hogy kibírom-e nevetés nélkül) ez egy kissé kopottas eléggé lepusztulóban lévő hely, de gyakorolni és felmérni a terepet és a képességeket valamint a vizsgához tökéletes. Élővilág szempontjából nekem kissé szegényes volt. Persze itt is láttunk kék pöttyös ráját, de nem nagyon foglalkoztunk vele , hiszen annyi van belőle mint a szemét (szegénykét így le húzni), de komolyan minden sarokban van egy legalább. Rengeteg papagájhal és az a sok icike picike fekete fehér és pici piros halak:) csodálatosak voltak. Valamiért engem ez is magával tudd ragadni, de talán legjobban a csigák tetszettek, hiszen mindenki tudja, hogy a csigák nagy szerelmese vagyok:) egy 48 perces merülés után felmentünk és gyorsan betömtük a reggelinket és robogtunk tovább Abu Dabab-ra ahol a vizsgázók már a vizsgájuk felén túl vannak, mi pedig egyre mélyebb merüléseket csinálunk az előző picurkához (12m) a 15,3-mas mélység komolynak mondható, de még mindig az OWD szintnek megfelelő mélységhatáron belül mozgunk bőven. Én az AOWD-mmel 30m-ig mehetek annyira azért nem vonz a mélység, de azért megnézném, hogy mi is van olyan mélyen hiszen köztudott, hogy rengeteg csodálatos roncs 40m alatt van bőven én pedig imádom a roncsokat így azt hiszem kénytelen leszek egyszer magamra ölteni a dupla palackot:) és megcsinálni a Tec-et. De ezt nem most tervezem csak az Instructori vizsgám után:) na, de az sem holnap lesz :). Azért bízom benne, hogy a héten tudom feszegetni a 30m határait. Májusban már jó lenne a Deep-et megcsinálni. Nos Abu Dabab nem ragadott magával annyira, ami nagyon tetszett az a korall tömbök és a köztük való úszkálás és a bohóc halik:)

Shaab Marsa Alam-on volt a 3. és egyben az utolsó vagy az utolsó előtti merülésünk a mai nap:) Nagyon tetszettek a korall barlangok, jókat lehet benne bujkálni és úszkálni a lebegő képességem határozottan javul, vagy csak a vörösön, de ez majd kiderül mikor haza megyünk és elmegyek Máltára és utána a medencézések alkalmával. Itt azért láttunk sok érdekességet murénát, krokodil halat és persze a szokásos rájákat. 

kíváncsi vagyok milyen lesz az éjszakai merülés...most megyek másodjára és kicsit izgulok.

Az éjszakai ugyan itt volt. És itt is csoportokra voltuk bontva én Istivel és Kero-val mentem. Nagyon jó volt, szeretem az éjszakai merüléseket van egy fajta hangulata, hogy minden itt is alszik, olyan dolgokat lehet látni amit máskor nem. jobban elő jönnek az éjszakai állatok a polipok a tengeri csillagok a sünök és kinyílnak a liliomok is a délelőtti murénával sikerült megint össze találkoznunk szerencsére kis édes a tűhegyes fogacskáival és a pici szemeivel:)