Egyiptomi kaland- déli szafari 1 nap

Kissé izgatottan keltem reggel 5:30kor az újabb kalandom immáron a déli szafari napján. Hihetetlen,hogy milyen hamar eljött ez az idő is és szerencsére a háboruskodás sem jelentett most már problémát. Mondjuk pár hónapja nem mertem volna erre esküdni.

Nos reggel 7re kimentem a reptérre, na jó kivitettem magam a reptérre és megvártam a többieket a csapatból. Röpke 1,5 órás késéssel ,de csak sikerült felszállnunk és kiérni Hurghadába ahol már várt minket a LightHouse új személyzete és a busz no meg az előttünk álló csekély 4 órás busz út amit igazából egy megállóval végig is vittünk. Meg ismertem sok új embert sok új búvárt, köztük az ország egyik Course Directorát (6 van az országnak) Adamovszky Istvánt is. Nagyon aranyos és közvetlen rettentően segítőkész és nagyon érdekes ember.

kicsit kimentünk a városba egy 20 perces sétára majd vissza a hajóra pihizni és felszerelkezni a holnap reggeli kifutásra majd a briefingre és chekdivingra..

nem lesz egy sétagalopp ezt  már most tudom előre...Na majd meglátjuk mi lesz holnap!!!

Izgulok...

Hogy kiérdemeljem a kártyáimat

Nos ahogy azt a cím is elárulja sajnos nem teljesen érdemeltem én kis a kártyáimat, de nem hogy az Aow-t de sajnos az ow-t sem!!! Ugyan is ha nem teljesítek minden feladatott a vizsgán nem kaphatom meg a kártyámat így nem válhat belőlem búvár sem...

Pár hónapja össze ismerkedtem egy nagyon aranyos férfival, na jó a blogom egyetlen olvasójával :-) Rudolffal. Később már nem csak a blogomon beszélgettünk de a facebook-on is ellátott mindenféle tanáccsal ami a későbbi merüléseim alkalmával hasznossá válhat illetve hasznosnak is bizonyult.
Folyton meséltem neki a terveimről és arról, hogy hiába a szép ám roppant nehéz jövő terv ha az alapok hiányoznak. Ha nem tudom levenni a maszkomat a víz alatt majd vissza venni és kiüríteni hogyan is tudnám bemutatni a későbbi diákjaimnak és hogyan várhatnám el tőlük ha magam sem vagyok rá képes. Kérdem én milyen tanár az ilyen...

a sok beszélgetésnek az lett a vége, hogy megkértem,hogy tanítsa meg nekem, mert nekem ez valóban nagyon fontos és amúgy is azt mondta, hogy erre minden hülye képes aki meg nem az nem búvárnak való. Ezen felhúzva magamat kissé meg gondolatlanul vagy inkább vakmerőn leszervezte nekem a másnapi kivégzést a lassú halált az Aqua world-be...

Itt már sejtettem,hogy nem lesz könnyű velem és már jó előre rettegtem hiszen mindig is nagyon ragaszkodtam a príma kis maszkomhoz. Kitűnően zár soha egy csepp vizet sem engedett be és tengerben még csak nem is párásodik ugyan olyan vákum van benne hogy ha akarnák se tudnák lerúgni a fejemről minek nekem ezt tudni de bakter nagyon nagyon de talán még annál is fontosabb az nekem hogy én búvár legyek és valaha az életben oktathassak így ha tetszik ha nem és ha tele van a neoprén rucim ha nincs már pedig nekem ezt meg kell tanulnom.!!!!!!

Így igen hamar eljött a kivégzésem ideje kissé nehezen de összejött a találkozó elintéztük a bejutást és a gyors átöltözést is. Majd én kissé bénázva össze raktam a felszerelésemet ismét bizonyítva a profizmust ami bennem lakozik... Furcsa volt INT-es regulátor szettel merülni mert nekem DIN-es van és eddig csak azt próbáltam, de az igazat megvallva kényelmesebb az int mint a din nincs vele annyi macera és úgy cibálhatom ahogy nekem tetszik de már megszoktam hogy nem húzzunk rajta 600-at csak annyit hogy egy picit megszoruljon mert a DIN-esben megtörik a menet és akkor bizony vége a dalnak az int-eset nem kell kímélni strapabíró egy szerkezet. Tetszett!!! Bénáztam egy sort az ólmokkal és utána óriás lépéssel beléptünk a medence mind a 170cm-jébe, de úgy gondoltam 1,7m éppen elegendő mélység a megfulladáshoz vagy ha még is van bennem annyi tehetség hogy nem pusztulok meg ott azonnal akkor legyen megfelelő biztonsági érzetem ahhoz ,hogy nem lesz bajom ha felmenekülök félelmemben. Mert valljuk be őszintén 4m-ről lazán meg lehet halni de milyen ciki lenne már AOWD kártyával elhalálozni ilyen körülmények között. Így muszáj lesz túl élnem és ha már túl élem akkor le is küzdöm a félelmemet és ez által önmagamat is.

Szépen lassan elkezdődött a szoktatásom a vízhez, hogy elmúljon a búvár reflexem mint egy kis babának. Lassan de biztosan haladtam előre. Meg lepődtem saját magamon, hogy még a végén sikerülni fog és talán még élvezni is...

Túl szép volt,hogy igaz legyen talán azért mert most jött a fekete leves. Ha már ez ilyen frankón megy a felszínen akkor tegyük mind ezt a víz alatt...na ez már nem volt annyira mulatságos és cseppet sem élveztem sőt a pokolba kívántam az egészet és szidtam magamat hogy miért vagyok egy gyáva nyuszi mikor ez az életem értelme... Nem adhatom fel bármennyire is szeretném egyszerűen nem tehetem meg ahhoz ez túl fontos nekem talán fontosabb mint eddig bármi az életemben így megpróbáltam újra és újra és újra egészen addig amíg nem ment eléggé stabilan a tovább lépéshez a maszkürítéshez. Gondoltam mit nekem a.maszk ürítés hiszen már nem félek tőle milliószor megcsináltam már...aha de nem volt benne sok víz még a szememet is alig érte el nem hogy teljesen ellepje a maszkomat a víz. Rettenetesen félelmetes egy érzés volt de igen hosszas unszolásra és azt hiszem kb 2* felmenekülve de megcsináltam a maszkomban egy csepp levegő sem maradt. Itt már elkezdtem azon gondolkodni, hogy mi a francért is van rajtam az a nyomorék maszk ha egy kukkot sem látok rajta csak a homályba tapogatózok...de akkor miért is félek megszabadulni tőle??? Majd dobogó szívvel kb 300ig számolva magamba terhességi feladatokat gyakorolva magamba nyugtattam magamat hogy jó kezekben vagyok nem halok meg minden okés lesz... ÉS IGEN LEVETTEM A MASZKOMAT. 

Majd legközelebb megint majd betojtam a gondolattól is így inkább Rudolf barátom vette le a fejemről galád módon , de hát ezt így kell csinálni majd amikor már eléggé jól ment akkor egy miniatűr stressz tesztet játszottunk azaz kicseréltük a maszkunkat a víz alatt majd vissza. Meg kellet hogy állapítsam isteni maszkom van. Az a játék maszk amivel gyakoroltunk vagy túl nagy volt rám vagy nem tudom de szabályosan folyt be a víz. Így el gondolkodtam, hogy komolyan ebbe a maszkba mi a poén akkor már jobb ha nincs is rajtam úgy is eléggé komfortosan érzem már magamat a maszkom nélkül. Inkább a maszk nélkül a homály mint hogy egy béna maszkban szenvedjek :-). A picuri légterű maszkomat kissé nehezen 2x-i próbálkozásra tudtam csak ki üríteni de valószínűleg csak a bizonytalanságom miatt volt mind ez. Gyakoroltunk néhány OWD feladatott hát kudarcot vallottam de utána minden ment mondjuk a maszk nélküli páros légzés nem de csak azért mert nagyon zavarta a szememet a buborékok de vízszintesen ez is ment mivel a bubik nem a szememet verik ki hanem.az arcom.mellet siklanak el. Játszottunk kincs vadászosat is ami annak köszönhető hogy el hagytam a maszkomat a víz alatt mert okosan a kezemre akasztottam de hát úgy sincs rá szükség akkor keressük meg. Megkerestem majd kergettem egy picikét és vissza szereztem és felpattintottam a fejecskémre és szépen kiürítettem. Itt már nagyon büszke voltam magamra hiszen legyőztem önmagamat és a legnagyobb félelmemet is!!!

KÖSZÖNÖM NEKED RUDOLF!!!! TALÁLKOZUNK MÁLTÁN!!! 1000+1 KÖSZÖNET MINDENÉRT!!!